1965 nyarán egy elsős gimnazista srác a rádiót hallgatva ráébred, hogy rockzenét akar játszani. Ehhez azonban nemcsak egy gitár, hanem egy egész zenekar sem árt, ha van. Így aztán indul a társak és a hangszerek beszerzése, majd jöhetnek a próbák!
Láttam már több japán zenés/zenekaros filmet, mint például a Linda Linda Linda, A Yell from Heaven, vagy a Chekeraccho, de ez a film más szintet képvisel, mint azok. Nyilván Obayashi Nobuhiko az egyik kulcs ehhez, aki jó szokása szerint hatalmas szeretettel ábrázolja a 60-as évek komplexusos iskolás srácait, akik semmi mást nem akarnak, csak rockot játszani és a történetüket gyönyörűen, fantasztikus hangulatban meséli el. Jópofák a sulis poénok, akárcsak az iskolai fesztivál, érdekes volt a tanárok szerepe (a máshol szokásos szigorú és félelmetes alakok helyett itt kifejezetten pártolják a fiatalok dolgait), nagyot dobott a hangulaton a családtagok bulizása a koncerteken, stb. Nagyon szép, nagyon hangulatos és megkapó coming-of-age történetet kapunk tehát, marha jó 60-as évekbeli zenékkel, valamint rengeteg ismerős arccal a többi Obayashi remekműből, mellettük pedig az akkor 19 éves Asano Tadanobu gitározik.
Utolsó kommentek