Egy külvárosi zöldséges néhány véletlennek köszönhetően a Tokióban tanuló kínai diákok afféle pótapja lesz, annak minden szépségével és nyűgével együtt. De vajon rámegy-e az üzlet és megéri a kínaiakkal haverkodni?
A kérdés természetesen költői, hiszen a filmet a Japán-Kínai Baráti Társaság (vagy valami hasonló) nevű csoportosulás is támogatta, a fantasztikus Obayashi Nobuhiko pedig a megtörtént eseményeken alapuló sztorit a rá jellemző aprólékos precizitással álmodta vászonra. A sztori szándékosan ki van sarkítva egy kicsit, erősen rájátszik a kulturális különbségekre, emiatt pedig hol meghatja, hol pedig kicsit szorongóvá teszi a nézőt. Viszont nagyon jók a szereplők, a már akkor is rutinos színésznek számító Bengal és Motai Masako zseniális, a kínai diákokat pedig kínai diákok alakították, így nem volt nehéz eljátszaniuk a kínai diákokat. Ez tehát egy igazi feelgood mozi, ami bár kicsit túlzottan is hosszú, de legalább a japán-kínai ellentétek helyett (lásd kínai filmek) pont az ellenkezőjét igyekezett sulykolni. Kár, hogy kevés ilyen van, így hirtelen csak a The Longest Night in Shanghai jut eszembe. Kis érdekesség, hogy ugyan a Tienanmen események miatt a stáb nem jutott el Pekingbe, hogy ott vegyék fel az utolsó fél órát, de egy kis megemlékezés azért belekerült, ráadásul emiatt lett az az utolsó fél óra kicsit furcsa.
Utolsó kommentek