A metropoliszban furcsa törvények uralkodnak, a társadalma szó szerint függőlegesen tagolt, a felsőbb szinteken élők luxusban töltik napjaikat, a lentiek pedig a nyomor mellé még a fentiek szemetét is a nyakukba kapják. Egy újságíró rátalál a reményre, a gyönyörű androidra, aki talán segíthet megváltoztatni a rendet.
Nagai Go legendás, 70-es évekbeli shonen mangája újra életre kelt, ezúttal a Toei szárnyai alatt kapott modern feldolgozást. Annak idején a 2004-es változatot is láttam, de már semmire nem emlékszem belőle, leszámítva, hogy olyan so-so hangulata volt. A Cutie Honey Tears viszont, ha eltekintünk attól, hogy itt-ott látszik rajta az alacsony költségvetés, teljesen rendben van, egy jó kis édes-bús cyberpunk mozi azok minden kellékével, avagy egy embertelen hi-tech világban játszódik, vannak benne androidok, mesterséges intelligencia, valamint egy elnyomó társadalom, annak fenntartóival, a lelketlen robotokkal együtt. A keserédes hangulat hamar magával ragadja a nézőt, a cyberpunk/sci-fi kellékek egész jól néznek ki (ugyanolyan hatást keltenek, mint a Zebraman 2 grafikái), a főszereplő csajok úgy néznek ki végig, ahogy egy shonen mangából készült filmben ki kell nézniük, a sztori viszont eléggé lapos, egyszerű, mint a kő. Kicsit lehangolóak voltak a bunyók, amiken nagyon látszott, hogy a rendezőnek csak annyi célja van, hogy minél menőbb, vagányabb képeket készítsen. Ennek megfelelően az összes akció agyon van vágva, a mozdulatok közepén belassítva, vagyis a hongkongi akciókhoz szokott szem számára pont a lényeg nem látszik belőlük. Összességében tetszett, de sajna ez is csak egy japán B film, túl sokat nem szabad tőle várni.
Utolsó kommentek