Ázsiai filmek röviden

A megözvegyült börtönőr felesége végakaratát igyekszik teljesíteni és Toyama-ból leutazik egészen a festői Usuka halászfaluig, az utazás közben pedig nem akármilyen alakokkal találkozik.
Minden évben készül néhány olyan alkotás Japánban, amik miatt menthetetlenül "japánfilmrajongó" lettem. Ez is egy ezek közül, a lélekemelő, ráérős tempójú, csendes dráma műfajából, amiket sehol máshol nem képesek olyan természetességgel leforgatni, mint Takakura Ken hazájában. A történet gyönyörű, a szereplők egytől-egyig emberiek, nem pedig a "hétköznapi" filmekben megszokott papírmasé jellemek, a párbeszédek pedig egytől egyig elgondolkodtatóak. A látványvilág szintén meseszép, az embernek egyből kedve támadna ugyanazokon a festői vidéki helyszíneken végigzarándokolni, amerre a főhős jár éppen. A rendező, a rutinos öreg róka, Furuhata Yasuo pedig olyan zseniket válogatott össze, akikkel egyszerűen nem lehet elrontani semmit sem. Még a teljesen jelentéktelen mellékszerepekben is nagyszerű színészek tűnnek fel (pl. Asano Tadanobu), de élmény volt újra látni Otaki Hideji-t (nyugodjék békében!), Takakura Ken és Beat Takeshi párosára pedig egyszerűen nincsenek szavak. A két nagyágyú csak ül és beszélget, mégis, minden szavuknak, minden rezdülésüknek hatalmas súlya van. Imádtam, tökéletes, a tavalyi év egyik legjobb filmje!