1975-ben egy család befogad egy fiatal lányt, aki hamarosan bekerül a családi bizniszbe. 50 évvel később a nő még mindig aktív, de vajon meddig lehet ezt még folytatni?
Min Kyu-dong filmje tipikus koreai blockbuster, amelybe a lehető legtöbb műfajt akarták úgy belegyömöszölni, hogy még fogyasztható legyen, így aztán van benne egy kevéske dráma, némi thriller, meg akció, szokás szerint jó véres, de van benne kutya, meg kisgyerek. Azonban rengeteg másik hasonló műfajú koreai csodával egyezően ez is csak addig érdekes, amíg igyekszik valami extrát bemutatni (jelen esetben az öregedést és az idősödő nők problémáit), azonban ezekről elég hamar megfeledkezik és egy abszurd hülyeségbe csap át, amelyet egyáltalán nem lehet komolyan venni. Valahol hihetetlen, hogy ezeket a koreai csodákat annyira túl kell húzni mindig, hogy röhejessé váljanak, hát mi ez a marhaság a végére már? Szerettem volna szeretni, az elején nagyon ígéretes volt, de a koreaiak megint nem tudtak túllépni a saját árnyékaikon.
Utolsó kommentek