Egy férfi egy napon arra ébred, hogy káposztává változott, ezzel pedig sem ő, sem pedig a környezete nem tud igazán mit kezdeni. Ráadásul a káposzta nem olcsó.
Ez egy független (de érzésre akár "amatőrnek" is lehetne nevezni) film 1980-ból, 8 mm-es filmre forgatva, kézikamerával felvéve, amelyet szépen rángatnak is a sok-sok futás közben, ráadásul igazi amatőr filmhez méltóan minden forgatási helyszínen engedély nélkül forgattak. Sztori nincs sok, elvégre már a kiindulás is abszolút Franz Kafka irodalmára hajaz és csak úgy lehet fokozni, ha a korabeli műanyag gusztustalanságok gyártóit is bevonják és hát természetesen be is vonták őket. Viszont, minden abszurditása és érezhető "amatőrsége" ellenére ez egy menő kis film, elvégre a készítői között később nemzetközileg is ismertté vált emberek vannak, lásd például Ogata Akirát (a forgatás idején 21 éves volt) és Ishii Sogót (a forgatás idején 23 éves volt). A káposztafej annyira abszurd, hogy nem lehet imádni, az itt-ott előjövő teljesen abszurd pillanatok (lásd a lányt, vagy a biztosítási dolgokat) egyszerre viccesek és horrorisztikusak, ráadásul még a Yoyogi-park rockabilly táncosai is megjelennek itt-ott. Nekem mégis a zene tetszett benne legjobban, jó kis pörgős, menő korabeli darabok hangzanak fel benne, amelyeket eddig sosem hallottam. A film maga inkább kordokumentumként és különlegességként érdekes, nem pedig önmagában.
Utolsó kommentek