A bérgyilkosok különféle cégekbe tömörülnek és a legjobbjaik különféle szabályokat betartva végzik el a melót, melyek következtében másra terelődik a gyanú. A legjobb köztük pedig egy egyedülálló anyuka, ellenben ahogy az lenni szokott, a cég(ek) kezd(enek) szétesni.
Ha már a napokban bejárta a sajtót a hír, hogy a Netflix irgalmatlan összegeket fektet be a koreai filmiparba, nézzünk is gyorsan egy helyi Netflix produkciót. Hát, az a helyzet, hogy ez is egy olyan tipikusan netflixes darab lett, nézhető ugyan, de sok benne a furcsaság és a kihagyott lehetőség és ez már egyből a nyitójelenetben látszik is. Az akcióknál (meg úgy egyébként is) mindent áthat a style over substance, avagy nyilvánvaló hülyeségeket hagytak benne a történetben csak azért, mert stílusosak, lásd a koreai yakuza és a nővérkének(?) öltözött bérgyilkos kvaterkázását. Ez megmarad a továbbiakban is, ráadásul a történet elég nagy részét teszi ki az, hogy a főszereplő próbálja nevelni (vagy inkább csak megérteni) a kamasz lányát, ez pedig viszonylag nehezen megy, ha a saját életedről és munkádról nem nagyon tudsz/mersz mondani bármit is. Talán fura, de ez a családi rész a legjobb az egészben, a bérgyilkosos cégek (vagy céhek?) baromságai nem igazán tudtak lekötni és volt egy sor kihagyott lehetőség (az intern kiscsajt például ennél sokkal jobban is lehetett volna használni, ha a stáb látott volna legalább egy hongkongi girls with guns akciófilmet). Mindez pedig itt-ott a koreaiaktól megszokott módon egész humorosan van előadva, a gegek némelyike pedig kifejezetten jó. Szóval ennél a filmnél nem igazán működik ez a jellegzetes koreai "mindent bele" hozzáállás, valamelyik műfajra a sokból jobban rá kellett volna fókuszálniuk, de valószínűleg még úgysem lenne igazán emlékezetes a végeredmény.
Utolsó kommentek