Egy éttermi incidenst követően a Jeet Kune Do harcos lány és a fotós fickó összejönnek, ám boldogságukat két dolog is árnyékolja. Az egyik Bruce Lee, a másik pedig egy nagyon gonosz ingatlanos cég, akiknek pont az a telek kell, amin az a terem van, ahol a lány szokott edzeni.
A nagy mozis beharangozók alapján ez India első harcművészeti filmje, amelyben én nem teljesen vagyok biztos, mert hát mit tekintünk ugye harcművészeti filmnek, továbbá ez inkább kínai-indiai koprodukcióként fogható fel. A rendező az indiai film Ed Woodja és fenegyereke, a korábban is B-filmekben és szoftpornóban (Climax) utazó Ram Gopal Varma, így a film komolyságát már anélkül be lehet lőni, hogy megnéznénk a produkciót. A produkciót, amely viszont a gondosan jócskán leszállított elvárásoknak egész jól megfelel, mert igaz ugyan, hogy mint film elég gyenge, ahogy harcművészeti filmnek sem az igazi, mert a harcokból a sok vágás miatt alig látni valamit, ellenben indiai szexi girl power filmnek tökéletes (á la NH-10 és Akira) és még eléggé populista módon, de az indiai társadalmi problémákból is bemutat egyet-kettőt. Szóval ez egy igazi guilty pleasure, imádtam az Indiába szakadt kínai mester alapfokú angolját, imádtam, ahogy a rendező görcsösen igyekszik "indiai" filmet faragni azzal, hogy beletette a zenés-táncos jeleneteket, imádtam, ahogy a koprodukció révén a kínaiak belerakták "Visit China!" címszóval Foshan turistalátványosságait és persze nem lehet nem imádni Pooja Bhalekar merész szettjeit. A maga kategóriájában tehát egész vállalható!
Utolsó kommentek