A második indo-pakisztáni háború előtt nem sokkal járőrözni küldik a Bengáli-öbölbe az indiai Rajput tengeralattjárót. A hajó önfejű kapitánya pedig szimatot fog, hiszen ott ólálkodik a pakisztániak büszkesége, a PNS Ghazi is.
Íme egy újabb hazafias indiai alkotás, amelynek a legelején hangsúlyozottan kiemelik, hogy teljes fikcióról van szó, nem pedig dokumentarista történetről. Tény és való, hogy a két tengeralattjáró ott bóklászott az öbölben akkoriban, ám a pakisztániak szerint nem az történt, mint amihez az indiaiak ragaszkodnak. Mindezektől függetlenül ez egy tipikus tengeralattjárós sztori, olyannyira, hogy állítólag akár az 1995-ös amerikai Crimson Tide lenyúlásaként is felfogható, csak épp átültették ebbe a korba. A műfajhoz méltóan megvan benne a feszültség, megvan benne a Dávid-Góliát ellentét (a pakik hajója sokkal modernebb), meg az összes klisé, amiket szinte bárki fel tud sorolni. Vagyis, a stáb szépen felmondja a leckét, de semmi újat és érdekeset nem nyújt, így leginkább csak az marad meg a filmből, hogy ez is egy érdekes szelete az indo-pakisztáni háborúknak, avagy a lepukkadt nyugati második világháborús csodák még évtizedekkel később is aktívak voltak a világ túloldalán. Bátrak voltak a helyi tengerészek, hogy ezekbe a romokba be mertek szállni.
Utolsó kommentek