A Sekigahara-csata után Takezo és Matahachi két nő pártfogásába kerül, ahonnan csak Takezo tér vissza a szülőfalujába, de még véletlenül sem azt találja, amire számítana. Itt már csak Takuan segíthet.

Alig néhány évvel a Toho legendás, Mifune Toshiro nevével fémjelzett változata után a Toei is előrukkolt a maga verziójával, főszerepben Nakamura Kinnosuke. Mivel ez egy 5 részes széria első darabja, így Miyamoto Musashi neve el sem hangzik még, jóval a névváltás előtt ér véget a történet, nagyjából ott, hogy hősünket bezárják olvasni a Himeji-kastélyba. Furcsamód annak ellenére, hogy az egyik legismertebb történelmi személyről van szó, a történet nem túlzottan izgalmas, bár lehet, hogy elsősorban azért, mert a főbb fordulatok már ismerősek a Toho féle adaptációból. Takezo tombol, Takezo ordít, Takezót átverik, majd mindez kezdődik újra. A legjobb figura az egészben egyértelműen Takuan és az általa előadott bölcsességek, amelyek segítségével igyekszik hősünket irányba állítani. De hogy ez megér nemhogy majdnem 2 órát, hanem még négy másik filmet is, abban nem vagyok biztos.