Egy fiatal falusi srác miután beszél egy tetovált szerencsejátékot szervező nővel, úgy dönt, hogy otthagyja a falut és megpróbálja elérni célját, hogy eljusson Mandzsúriába banditának. Az út azonban hosszú és eleinte csak kikötői szénpakolós munkáknál alkalmazzák.
Hino Ashihei folytatásokban megjelent regénye a Yomiuri Shinbun hasábjain jelent meg 1952-53-ban. Mint az ilyen sztorik általában, ez is számtalan változatban került megfilmesítésre (és tévésorozatokat is forgattak belőle), ez épp a Toei 1965-ös változata (van egy folytatása is), a főszerepben Nakamura Kinnosuke. Igazából ez is "csak" egy szokásos yakuzafilm, annyi csavar van benne, hogy főhősünk, Tamai nem yakuza és igyekszik mindig mindenhol jót cselekedni, hiába használ aljas eszközöket az esetleges ellenfél. Aki látott már korabeli Toei yakuzás filmeket, annak túl sok újdonság nem lesz benne, de a bemutatott időszak (1900-as évek legeleje), a korabeli dokkmunkások életének bemutatása, na meg a főszereplő páros (Tamai reménybelijének szerepében Awaji Keiko) abszolút telitalálat. Ami még talán furcsa lehet, hogy rajtuk kívül alig vannak ismert színészek a stábban, úgy látszik, a híresebb mellékszereplők ekkoriban inkább Takakura Ken mellett dolgoztak. Szóval ez a film a maga kategóriájában egyáltalán nem rossz, de tipikus 60-as évekbeli tucattermék.
Utolsó kommentek