Egy jelentéktelen apróság miatt a Sógun korrupt embere megorrol az Asano-klánra és addig szívatja a fiatal vezetőjüket, amíg az kardot nem ránt rá. Ugyan a korrupt öreg megússza könnyebb sérülésekkel, ám az Asano-klánra rossz idők jönnek és nincs más lehetőség, csak a bosszú.

A Toei sztárparádé és a Daiei feldolgozás után végre sort kerítettem a Toho megalomán verziójára is Inagaki Hiroshi rendezésében. Erre is elmondható, hogy mivel a sztorit már ismertem, így inkább arra voltam kíváncsi, hogy mire fókuszálnak és hogyan mesélik el a történetet. Apróbb különbségek vannak, a klán vezetőjét kicsit más dolgokkal bőszítik fel az elején, de a kimenetel ugyanaz, a roninok közül csak néhánynak az életútja van kiemelve, ellenben sokkal érthetőbb a korrupt öreg ellenszenve (itt nem csak a korruptsága miatt orrol meg a klán vezetőjére) és néhány egyéb apróság is jobban el van magyarázva, mint a korábbi változatokban. A teaházas részeket szerettem legjobban, mert igaz ugyan, hogy a Toei szebben és látványosabban forgatta le őket, de itt van egy szereplő, akinek a táncai és a grimaszai fantasztikusan jók, miközben szól a nagyon hangulatos zene, abszolút magával ragadja a nézőt. Látványos a finálé is, az erőteljes lezárásról nem is beszélve. Külön ki kell emelni Ifukube Akira zseniális aláfestő zenéit, amelyek nem véletlenül emlékeztetnek a Godzilla taktusaira, nagyon jó atmoszférát teremtenek. Mindent összevetve a Toei verziója jobb, de ez is tetszett!