A japán megszállók szeretnek balhézni és a helyi étteremben akkor szabadul el a pokol, amikor a pincérlányt is magukévá akarják tenni. Egy dologgal nem számoltak, hogy a szakács keményebb náluk. Így aztán bosszú bosszút követ, a helyi kungfu klubnak pedig feladják a leckét a Musashi klub karatésai.
Tulajdonképpen a világon semmi eredeti nincs ebben a filmben, elvégre az egész úgy nagyvonalakban a Fist of Fury tajvani utánzata, még az elhíresült parkos jelenet is megtalálható benne. Wen Chaing-Lung ugyan nem Bruce Lee, de elég szépen osztja a taslikat és a rúgásokat, külsőre pedig igazi boywonder a 70-es évekből, így igazán nincs okuk panaszra a kungfufilm rajongóknak. A suta rendezés, az összecsapott forgatókönyv, a korai és kidolgozatlan koreográfiák és a kezdetleges huzaltechnika ellenére ez egy kellemes és szórakoztató darab, külön érdekessége az első bunyó az étteremben, ahol már egész sok dolog felbukkan abból a komikumból, ami jó 10 évvel később Jackie Chant világhírűvé tette. Egyszer simán nézhető, tökéletesen átjön belőle a kínai nacionalizmus még úgy is, hogy a japánokat is helyiek alakították, az elején felhangzó korabeli pszichedelikus rock muzsika pedig utánozhatatlan hangulatot ad neki.
Utolsó kommentek