Egy haditechnikával foglalkozó nagyon titkos szervezet elrabol egy fiatal lányt, hogy a "biofeedback" révén legyőzhetetlen harcost gyártson belőle. A legyőzhetetlen harcos persze megszökik és minden akar lenni, csak legyőzhetetlen harcos nem.
Ez nem film, hanem egy 15 részes tévésorozat, ami a lenyűgözően fantasztikus 80-as évek idolfilmjeinek hangulatát hozza, sok-sok kalanddal, a tinédzser főszereplők révén belepillantva a nagypolitika és a haditechnika mocskába. A FujiTV és a Toei a Sukeban Deka sorozat sikerét akarta meglovagolni vele, több-kevesebb sikerrel, hiszen az eredetileg tervezettnél végül kevesebb epizódot forgattak le belőle, de a történet így is összefüggő egészet alkot, már persze ha úgy a hatodik résztől jelen levő hasraütésszerű ötletekből összerakott részeket összefüggőnek tekintjük. A hangulat fantasztikus, imádtam a zenéket (a főszereplő Igarashi Izumi énekel több számot, valamint az egyik részben meg is jelenő A-JARI együttes szolgáltatja a dallamokat), imádtam a korra jellemző idol stílust, marha jók a "biofeedback" bevetését megelőző snittek és persze van itt minden, amit akkoriban szerettek, a bószózoku motorosoktól kezdve a jópofa bunyós koreográfiákon keresztül egészen a kezdetleges számítógépes hadviseléshez (még hacker is van benne!). A sztori fő szála viszont nem olyan izmos, úgy nagyjából az 5-6. részig tart ki, onnantól kissé ad-hoc jelleget ölt, hőseink mindenféle iskolai dolgokkal foglalkoznak, vagy éppen virágboltot üzemeltetnek, persze a gonoszok mindenhol pár percen belül megjelennek, ahogy később hőseink is pikk-pakk ott vannak a legtitkosabb és legjobban őrzött helyeken is. Mindezekkel a sete-suta dolgokkal együtt sem tudtam haragudni rá, a 80-as évek feeling elviszi a hátán az egészet, Igarashi Izumi pedig nemcsak gyönyörű, hanem akciósztárnak sem utolsó.
Opening
shudaika
másik shudaika
Utolsó kommentek