Kitano Akio, a japán 500-as géposztály nagymenője egy kis privát csapat gépével hajt a bajnoki címre, miután visszatért a versenyzéshez 2 év után. A célja pedig nem csak a bajnoki cím, hanem újra a világbajnokságon szerepelni.
A Kadokawa 1982-es nagy dobása, amit maga Kadokawa Haruki rendezett meg, mai szemmel nézve kicsit fura. Egyrészt mindent áthat benne az imádnivaló 80s hangulat, az autók, a motorok, a ruhák, a körítés, na meg Rosemary Butler aláfestő dalai fantasztikusak. Másrészt a versenyeken kívüli szál a sekélyes romantikával, a rideg gazdag világgal, az éppencsak megemlített versenyzők közti rivalizálással kifejezetten kevés és unalmas. Főhősünk az edzések és a versenyzés helyett sokkal többet foglalkozik társasági összejövetelekkel, nőkkel, meg hajókázással, valahogy nem érződik rajta az a fajta profizmus, amit ma úgy elképzel az ember egy akármilyen világszintű sportolótól. Szóval az egészben a legjobb és legérdekesebb a 2 verseny az elején és a végén. Az első jobb, hitelesebb, ráadásul itt még újak a kameraszögek, amik annak idején még nem voltak szerves részei a közvetítéseknek, így nyilván az akkori néző oda meg vissza volt értük. A finálé túl van húzva, emiatt eléggé hiteltelen, a csak szövegből álló lezárás meg kőkeményen hozza a "hát ezt meg miért?" érzetet. Szóval ez egy so-so alkotás, anno relatíve nagy sikert aratott, de mára bőven elavult, a Kadokawa idolfilmjei sokkal jobbak.
Trailer
Rosemary Butler dala
Utolsó kommentek