Az emberiség szert tesz a világűrben egy újfajta energiaforrásra, azonban miután hazahozzák és elterjed a Földön, érkezik egy idegen űrhajó, aminek szintén erre az energiaforrásra fáj a foga. De vajon meg lehet-e állítani?
A The Wandering Earth már megmutatta, hogy Kína nemcsak megérkezett, hanem be is rúgta az ajtót a sci-fi nagyhatalommá váláshoz vezető úton. Ugyan a Shanghai Fortress is magán viseli a régebbi USA sikerek egyes elemeit, de ez betudható akár afféle klisének is, hiszen a Földre támadó idegen űrhajós sztorikban azért nem feltétlenül vannak túl nagy különbségek, leginkább a külsőségekkel lehat variálni, valahogy úgy, mint a katasztrófafilmekben. Katasztrófa itt is van bőven, látványosan kezd Shanghai állaga leromlani a film vége felé, azonban a kínaiak inkább a Távol-Keletre olyannyira jellemző szomorkás szerelmi szállal próbálták megbolondítani a sztorit egy kicsit, inkább kevesebb, mint több sikerrel, bár emiatt (na meg a kölyökképű főhősök miatt) biztos több nő vált rá jegyet. Fura volt, hogy mekkora törések vannak a történetben, az első fél óra durván pörög, hatalmas csatajelenetek, nagy feszültség, majd a néző kvázi kap egy szünetet a közepén, amikor csak szenvednek, vagy épp álmodoznak a szereplők. Aztán jön a grandiózus finálé, meg a könnyfakasztó lezárása a szerelmi szálnak, hurrá! Röviden, a Nan Jiang írásán alapuló film egy érdekes kísérlet, ami szépen mutatja, hogyan fejlődik a kínai mainstream mozi, de még messze vannak attól, hogy ők diktálják a divatot a sci-fi világában. Mindezekkel együtt nekem kifejezetten tetszett a történet, főleg a pörgős, látványos, agyzsibbasztó, feszült sci-fi csaták!
Utolsó kommentek