A gyermekét elvesztett házaspár egy furcsa, megmagyarázhatatlan esemény után egy gyereket talál a bambuszerdőben, aki kísértetiesen hasonlít az elhunyt lányukra. A kisgyerek hamar felnőtté válik, szépségének pedig országszerte híre megy.
A Hikaru Genji monogatarihoz hasonlóan ez a történet, a Taketori monogatari is eredetileg a Heian-korban íródott mű, aminek mind a keletkezési ideje, mind a szerzője ismeretlen. A belőle készült film pedig a maga módján zseniális, de ma már ilyen formában biztos nem forgatnák le. Imádtam, ahogy a sok tekintetben "sima", hétköznapi jidaigeki környezetbe belehelyezték a jellegzetesen 80-as évekbeli sci-fit, amin nagyon érződik a korabeli amerikai filmek (E.T., Harmadik típusú találkozások, stb.) hangulata, meg a mai szemmel már inkább vicces, mintsem komolyan vehető speciális effektek. Tipikus Heian témájú elem a borzasztó lassú tempó, viszonylag kevés dolog történik a két órában, de ezek a történések szép ráérősen hömpölyögnek. Ichikawa Kon rendezése még a klasszikus iskolát követi, egyedül a speciális effektek terén engedett be némi modernizációt a történetbe, ezeket leszámítva akár az 50-es, 60-as években is simán leforgathatták volna. Igaz, akkor nem lenne ilyen 80s bája, meg nem lenne benne ufo. Szóval ez is egy igazi kultúrtörténeti érdekesség, nem véletlenül van bent a híresebb japán filmek között, érdemes megnézni!
Utolsó kommentek