Egy fiatal lány évek óta próbálja megvalósítani az álmát, hogy elismerjék a színészi képességeit és bekerüljön a filmforgatások világába. Ez azonban csak extraként sikerül neki, aztán jön a Hófehérke.
A komédia királya valóban jelen van a filmben, de személyesen csak a legvégén, a kivágott, illetőleg vicces bakik között, ahogy épp instruálja a stábot. A többi igazából szóra sem érdemes, mert a 20 évvel ezelőtti King of Comedy, aminek ez a film kvázi a felújítása, minden egyes másodpercében sokkal-sokkal jobb film. Úgy tűnik, egy Stephen Chow film akkor igazán jó, ha nem csak a kamera mögött, hanem a kamera előtt is ő bohóckodik, nélküle az egész üres, humortalan és erőltetett. Persze ebben az is benne van, amit minden ilyen filmnél le kell írni, hogy a mandarin piac számára készült a mandarin igények (és humor) szerint, így nyilván nem én vagyok a célközönség, de a mandarin nyelvű vígjátékok túlnyomó többségéhez hasonlóan ezt is simán fapofával végig lehet nézni, sokkal inkább látszik erőlködésnek, mintsem poénosnak. Hiába van benne Wang Baoqiang, aki elvállalt minden kínos jelenetet, hiába aranyos E Jingwen, hiába van benne lépten-nyomon a kikacsintgatás az eredetire, hiába jön át egyértelműen a szájbarágós mondanivaló, ha közben elveszett belőle a lényeg, a felszabadult nevettetés és az improvizációk, amik a fantasztikus '99-es változatnak a savát-borsát adták. Arról nem is beszélve, hogy nincs benne az új Cecilia Cheung, na meg Ng Man-tat megidézésre se képes egyetlen mandarin csodaaktor sem. Ha nem az lenne a címe, ami, vélhetően a kutya se nézte volna meg, így csak egy felesleges és unalmas remake lett belőe, bár ez úgy általában az összes mandarin piacra felújított csodára érvényes. Az erőlködést díjaztam benne, de ez a film bizony azzal együtt is rossz és gyenge.
Utolsó kommentek