A Toyotomi-Tokugawa csörte idején Sanada Yukimura és Sarutobi Sasuke felbérel öt nindzsanőt, hogy épüljenek be Sen hercegnő kíséretébe és legalább egyikük essen teherbe Toyotomitól, ha a hercegnőnek ez nem sikerülne. Amikor Sen hazakerül, megkezdődik a nindzsalányok utáni hajsza, de nekik is megvannak a maguk trükkjei.
A legendás kunoichi-k jócskán eltúlzott és pornográfra hangolt trükkjei már régóta kedvelt célpontjai az erotikus filmek készítőinek. Azt hittem, ez az egész valamikor a 70-es években kezdődött (és tart mindmáig), de Nakajima Sadao filmje jóval korábbi, még a 60-as évek első felében forgatták. Talán pont emiatt nem hozta azt, amit vártam tőle, túlságosan is lassú és szenvedős, még az alig másfél órát is nehéz volt végigülni, hogy ne kalandozzon el folyton róla a figyelmem. Az már az első percekben látszik rajta, hogy nem túl nagy büdzséből forgatták, eléggé szegényesek a díszletek, már-már bénák a harcjelenetek, egyedül a lányok táncai látványosak, azokból meg azért nincs olyan sok. A különféle technikák misztikus elnevezései és hatásai jópofák, de még a filmen belül is repetitívek időnként, ráadásul a zenei aláfestés is inkább altat, mintsem felhívná a figyelmet erre-arra. Persze lehet, hogy csak túlságosan álmos voltam. Vagyis, ez a film inkább csak kuriózum, mintsem remek, emlékezetes alkotás.
Utolsó kommentek