A Hongkongban született japán lány gyerekkorában apja tanítványaival együtt tanulta a karate mesterfogásait, ám egy vereség után abbahagyta az egészet és az apjával is megromlott a viszonya. De vajon neki van-e igaza, vagy a kedves papának?
Már nagyon vártam ezt a filmet és nem is kellett csalódnom benne, bár már rögtön a legelején le kell szögezni, hogy nem az, mint aminek a trailerek hazudták. Nyilván a karate benne van, némi edzés és bunyó is színesíti a sztorit, de ez alapjában véve egy dráma, egy önmagát kereső 30-as nőről. Az már korábban látszott, hogy Chapman To színésznek és producernek sem utolsó, itt pedig végre beleülhetett a rendezői székbe is és hozzá méltó, rá jellemző művészi mozit hozott össze. Nagyon tetszettek a gyönyörű, álomszerű képei (pl. amikor a papa a valószerűtlenül szép tengerparton végzi a formagyakorlatokat), a látványos kontrasztok (pl. a lány szobája a magára találás előtt és után), a szokatlan, de nagyszerű zenei betétek és persze nem maradhattak ki Chapman To saját magát "akciósztárrá" tevő pillanatai sem. Imádtam, nagyon szép és nagyon jó film, remek színészi alakításokkal (sose hittem volna, hogy Stephy Tang egy karatefilm főszereplője lesz egyszer), még a kantoniak röhejes akcentusa is pont beleillik, amikor japánul próbálnak megszólalni. Ilyen jöhet még sok!
Trailer
Shudaika
Utolsó kommentek