1943-ban járunk és a haditengerészetnél kiképzés alatt levő suhancok jócskán idealizált életébe nyerhetünk betekintést, ez az élet pedig annyira vonzó, hogy még a betegeskedő kisgyerekek is oda vágynak.
A legendás Watanabe Kunio filmje igazi, hamisítatlan, a Haditengerészet által szponzorált háborús propagandafilm 1943-ból, amibe a háború borzalmai csak említésként kerülnek bele, a kadétélet vonzó elemei (repülés, hajókázás, különféle sportok és persze a csapattá formálódás) viszont annál inkább. Egyszerre megható és megrázó végignézni az egészet, mert a jó kis katonai indulók ugyan nagyszerű hangulatot adnak, mégis ott mozog az emberben így 2017-ben az, hogy végül mégiscsak a vágóhídra küldték ezeket a gyerekeket. A legjobb jelenetek egyértelműen azok, amikor a fogadott családjukkal találkoznak hétvégenként és az ottani kislány civódik a nővérével, meg a betegeskedő bátyjával. A filmen látszik, hogy mind a Toho, mind a Haditengerészet mindent beleadott, hogy még jobban meghozzák a fiatalság kedvét a katonásdihoz, főleg a repülős kiképzéses jelenetek lettek látványosak, de a nagy tömegsport rendezvények képsorai is nagyon jók, a Császári Palotánál és a Yasukuni-szentélyben felvett részekről nem is beszélve. Az már csak hab a tortán, hogy a korszak talán legszebb színésznője, Hara Setsuko nyújt benne egy jó kis édes-bús alakítást. Mindettől függetlenül csak háborús propagandafilmként lehet értékelni, mert szándékosan a katonaéletnek csak egy (történetesen a legvidámabb) részébe ad betekintést, a háborúból valójában nem látunk semmit sem.
Teljes film
Utolsó kommentek