A nagy pénzre vágyó falusiak és az autósztráda építői közti perpatvart igencsak megzavarja, amikor a vulkánkitörések után megjelenik egy randa nagy lény, ami ellen lehetetlennek látszik felvenni a harcot. Csak a falusiak vezetőjének kisunokája biztos a megoldásban már a legelső pillanattól kezdve, hiszen úgyis jön Gamera.
A tokusatsu aranykorának számító 60-as években természetesen a Daiei is próbálkozott meglovagolni a Godzilla által elindított óriásszörnyes marhaságok hullámát, ám 1967-re már biztosnak látszott, hogy leginkább a gyerekeket lehet megfogni ezekkel a blődlikkel. Így aztán Gamera, a gyerekek nagy barátja most is egy 8 éves forma, állandóan kiabáló kisfiú társaságában gyepálja el a rendkívül debilre sikeredett Gyaos képét. A korábbi kaiju eposzokban megszokott tudományos mellékzöngék itt már nagyon le vannak egyszerűsítve, olyan misztikus szavak hangzanak el leginkább, mint az ultrahang, a művér, vagy éppen az ultraibolya sugárzás. A tokusatsu nem túl színvonalas, a Toho ezt jobban csinálta, ráadásul itt-ott látszanak a tartókábelek, de talán épp ez adja meg az infantilis báját az egész másfél órának. Gyengécske, agyzsibbasztó darab, de a hardcore kaiju fanoknak azért még bejöhet, annak ellenére is, hogy a 60-as évek imádnivaló hangulata azért annyira nem árad belőle...
Utolsó kommentek