Egy The Works nevezetű nemzetközi tolvaj banda még anno valamikor régen megszerezte Kleopátra nyakékét, ám a felbecsülhetetlen értékű kincsre többen is pályáznak, így Lupinra és szedett-vedett csapatára hárul a feladat, hogy Thaiföldön megoldja a problémát.
Nagymenő tolvajok, lenyűgöző technológia, nem mindennapi luxus, lézernyalábokkal és ki tudja még, mivel védett széf, aknamező, extravagáns gonoszok, ordítozó rendőr, repkedő 100 millió dollárok... Igen, ez is egy tipikus, bombasztikus blockbuster, ami akár az USA-ban is foroghatott volna, igaz, akkor sose néztem volna meg. A sztori szóra se érdemes, mindenki látott már ilyesmit ezret is akár, ezeket az agyatlan marhaságokat úgyis csak a látvánnyal (az agyatlanabb nézőknek) és a stílussal (az igényesebb nézőknek) lehet eladni. Látványban egyáltalán nincs hiány, a koreai akciókoreográfusok kitettek magukért, a kisebb polgárháborúhoz is elegendő fegyverarzenál sem volt piskóta, ellenben a számítógépes "hackerkedés" felettébb röhejes, túlságosan sztereotíp. A stílus a film legerősebb eleme, óriási fanservice mind Oguri Shun (aki egy az egyben úgy néz ki itt, mint a fiatal Andy Lau), mind Kuroki Meisa (aki nagyon dögös girl with guns) rajongói számára, mellettük pedig van még jópár eye candy szereplő mind Koreából, mind Thaiföldről, mind Japánból. Kitamura Ryuhei nagyon érzi ezt a műfajt, a korábbi filmjeihez hasonlóan ügyes gegekkel fűszerezi a látottakat, de hiába a pörgős akció, a sok catfight és a tökéletes fanservice, az agybomlasztóan gyatra, inkább B-filmekbe való sztori sokat levon az élvezhetőségből. Olyan, mint a Wild Seven volt nem is annyira régen, miközben nézi az ember, egész jól szórakozik rajta, viszont nem sokkal később már el is felejti, hogy látta.
Utolsó kommentek