Több, egymásra nagyon hasonlító gyilkosság is történik, amik felderítését hamarosan meg is kezdi a meglehetősen megosztott rendőrség. A csinos Himekawa nyomozó kis csapata élén pedig már rögtön az első nyomnál már-már leküzdhetetlennek tűnő akadályba botlik, mondani sem kell, hogy házon belül.
A nyomozós sorozatok végeláthatatlan tengerét talán mondani sem kell, de a japán tévések is töltögetik szép számmal, bár a munkáik finoman fogalmazva sem túl ismertek errefelé. Úgy látszik, arrafelé sem képesek megunni a krimiket, szorgos detektívregény-írók sündörögnek mindenfelé és ontják magukból a meglehetősen felemás színvonalú történeteket, amiket nem is elsősorban a sztorikkal, hanem inkább a jól eltalált főhősökkel lehet eladni. A Strawberry Night eredetileg Honda Tetsuya nevéhez fűződik, mint regény, amiből aztán tévé sorozat lett, ami kapott egy egész estés moziváltozatot is. Az összképét tekintve pedig egy kicsit közepes Higashino Keigo klónnak tűnik, legalábbis a főhősnője eléggé hasonlít a Galileo-ban láthatóra. Gyakorlatilag egyedül Takeuchi Yuko miatt érdemes megnézni, meg esetleg a yakuzát alakító Osawa Takao miatt, az ő karaktereik emelkednek ki egy kicsit a szürkeségből, a többi, ami benne van, az csak a szabványunalmas krimik kliséit és fordulatait követi. Na jó, talán még azt lehet kiemelni, hogy nem sok olyan filmet láttam eddig, amiben végig esik az eső, de ettől még nem lesz jó egy film...
Utolsó kommentek