Az eléggé szeleburdi Wong Fei Hung apja halála után kénytelen felnőni, egyúttal pedig nem csak az "iskolát" kell tovább vezetnie, hanem mind a britekkel, mind a japánokkal meggyűlik a baja.
A ki tudja, hányadik Wong Fei Hung feldolgozás volt ez az érezhetően B-kategóriás, de amúgy szórakoztató film. Ahogy az lenni szokott, a csaták jelentik benne a lényeget, viszont a sima kungfut a kornak megfelelően elég sok wire-fuval tuningolták fel, néhány jelenetet pedig már-már bántóan felgyorsítottak. Mindezektől függően a harcok látványosak, a japán szereplő miatt pedig feltűnően "hongkongiasított" szamurájfilmes és nindzsatrükkök is megtalálhatóak benne. A B-filmes jelleget erősíti, hogy hiába vannak benne britek és japánok, mindenki folyékonyan beszéli a kantonit, pedig a felirat szerint időnként még be is szólnak a főszereplőnek, hogy milyen jól érti az angolt. Aztán lehet, hogy egy olyan kantoni dubot sikerült találni, amelyben véletlenül mindenkit leszinkronizáltak. Nem ez a legemlékezetesebb 90-es évekbeli kungfu film tehát, viszont minden sutaságával együtt is tetszett, jó volt látni Chin Ka-lok és Lam Ching-ying játékát (utóbbi japánként ugyan nagyon fura), ahogy a jellegzetes kínai hőseposz klisék is szépen bele vannak illesztve. Vagyis, amit vár tőle az ember, azt abszolút hozza.
Utolsó kommentek