Kitano Takeshi 1988-ban kiadott önéletrajzi regényének megfilmesítése, amelyben az Asakusa France-za helyen töltött idejét és ottani mesterével, Fukami Senzaburóval való kapcsolatát mutatják be, avagy hogyan lett az egyetemről kihullott liftesfiúból a manzai egyik(?) megújítója.
Hogy a könyvből mennyi minden került bele a filmbe, azt nem tudom, de hogy ebben a filmben minden benne van, ami kell, abban biztos vagyok. Imádtam a mindent elöntő 70-es és 80-as évek nosztalgiát, imádtam a zenéket, imádtam, ahogy Yagira Yuuya a nagy Kitano bőrébe bújik (nagyon jól imitálja Kitanót) és persze imádtam, ahogy bemutatják, hogyan lesz az önbizalomhiányos liftesfiúból színpadképes komikus. A manzai, mint műfaj, a világnak ebből a részéből kicsit idegennek hat, de a poénok (és a Two Beats új stílusú poénjai) átjöttek így is, a lepukkadt France-za problémái úgyszintén, a tiszteletadás Fukami előtt pedig igazán megható. A végén pedig azt, ahogy Kitano végigsétál a forgatási helyszínen, nem lehet könnyek nélkül végigülni. Gyönyörű sztori, nagyszerűen elmesélve, látványos keretek között, nem lehet belekötni. Az pedig külön érdekesség, hogy a filmekben látható Kitanótól mennyire eltér a "valódi" Kitano. Nagyon tetszett!
Utolsó kommentek