Egy kis biciklis sportcsapat két "nyulat" szerződtet a koreai sztárjuk elé. Egyikük a nagyszájú és önbizalomtól duzzadó Ming, a másik pedig a szótlan és visszahúzódó Tian. Ahogy az lenni szokott, kettejük versengése és rivalizálása a végsőkig folytatódik, nem csak a pályákon.
Egy Dante Lam film mindig érdekes, ráadásul nem csak akkor, ha thrillerről van szó, hanem akkor is, ha sportfilmre adja a fejét. Legalábbis a The Unbeatable erről tanúskodott. Tulajdonképpen a To the Fore sem rossz, de nem szabad túl magas elvárásokat támasztani iránta, éppen a sportfilm jellege miatt. Amíg a küzdősportokat relatíve jól vászonra lehet adaptálni, addig a technikai sportoknál ez könnyen átfordulhat hiteltelen, túldramatizált dolgokba, amikből bőven kap a néző, túl sokat is. Az első fél óra lenyűgöző, igazi feelgood buddy movie, mellette pedig egyrészt vérbeli "visit Taiwan!" reklám, meg persze Eddie Peng fanservice, sok-sok csajozással. Ahogy az ilyen, a végtelen küzdésre és a szereplők saját maguk legyőzésére koncentráló sztoriknál lenni szokott, a film közepe tájától jönnek be a nehézségeket ecsetelő mellékszálak, illetve a drámai részek. Ezek meglehetősen unalmasak és erőltetettek (dopping, vereség nehezen viselése, csajjal összeveszés, miegymás), a vége pedig egy túlságosan is kiszámítható fináléval zárul. Vagyis, a végeredmény Dante Lamhoz talán méltatlan, de teljességgel nézhető, a látványos bringás csatákat és a háttérül szolgáló fantasztikusan szép tajvani tájakat érdemes megnézni. De mindez talán mégsem ér meg két órát...
Utolsó kommentek