Egy lány hazatér Hongkongba az Egyesült Államokból 15 év után. A testvérei örömmel fogadják, ám a lánynak rémálmai vannak a 15 évvel ezelőtti nappal kapcsolatban, amikor az anyja elhalálozott, viszont nem igazán emlékszik arra, hogy mi is történt pontosan.
Kelvin Shum első nagyjátékfilmje volt ez (egy évvel később követte az It Remains) és minden mondanivalója ellenére nagyon érződik rajta, hogy elsőfilmes munka. A film első fél órájában igazából csak kapkodja a fejét az ember, hogy mi a fene is folyik itt vajon, mert szinte összefüggéstelen jelenetek váltakoznak és nem nagyon kapunk magyarázatot semmire. Aztán olyanná válik az egész, mint a lány emlékei, azaz totál zavaros lesz minden, majd a záró fél órára, amikorra már kiderül, hogy mi is van itt elmesélve, akkor egyrészt kap az egész egy "csak ennyi?" érzetet, másrészt a vége a nagy örökbecsű (sekélyes?) gondolatokkal viszont akár szépnek is nevezhető. Szóval a film horrornak kevés, mert nincs benne semmi félelmetes, thrillernek kevés, mert nem túl izgalmas és nem is engedi közel a nézőt a szereplőkhöz, drámának kevés, mert nagyon kisarkított és túlhúzott a sztori a rendőr, a pszichológus, meg az alvilági tesókkal. Szóval ez inkább egy ilyen tipikus elsőfilmes kísérletező darab, itt-ott van benne pár erősebb jelenet, de az igazán jó Kelvin Shum filmek majd csak a jövőben várhatóak, ha lesznek ilyenek.
Utolsó kommentek