Banditák támadnak egy családra, mert elszámolni valójuk van a családfővel. Az akciót csak a gyerekek élik túl, majd mit sem tudva egymásról 15 év múlva elérkezik a bosszú ideje.
Ez is tipikusan egy olyan film, amelyben még véletlenül sem a sztori az érdekes, hiszen az egyszerű, mint a faék, semmi meglepetés nincs benne, mondhatnánk úgy is, hogy a tökéletesen sablonos harcművészeti film megtestesítője. Azonban még véletlenül sem lehet azt mondani rá, hogy rossz lenne, sőt! Ennek elsődleges oka a megvalósítás, az elején teljesen absztrakt képekben mesélik el a csatát, időnként csak a lábakat látjuk, vagy éppen a fákat, miközben halljuk, hogy valami zajlik közben. Aztán megjelennek a kezdetleges wuxia elemek, a futás a növények felett, a huzaltechnikás ugrások, sőt, még a repülés is egy röpke pillanatig, avagy lenyűgöző, ahogyan ezeket szépen összeszedték már ekkoriban. Imádtam a fogadós részt (ezt variálták tovább a Dragon Innben például), de a finálé is nagyon szépen meg van koreografálva. Szóval wuxia/harcművészeti film szempontból ez egy igazi mérföldkő lehetett annak idején és ez adja az érdekességét is. Hogy amúgy a sztori unalmas? Na és?
Utolsó kommentek