A cím mindent elmond, avagy Mao és a kommunista párt történetét követhetjük végig 1949-ben a Kuomintanggal folytatott vég nélküli tárgyalásoktól kezdve egész addig, amíg el nem mondta híres beszédét a Tienanmen téren.
Kis túlzással egyetlen olyan filmes műfaj létezik, amiben Kína verhetetlen, felülmúlhatatlan és kiemelkedő, ez pedig a (kínai) kommunista propagandafilm. Szinte hihetetlen, de már 10 éve annak, hogy elkészült a maga idejében (nyugaton) sok-sok vitát kavart Founding of a Republic, így az újabb jubileumra már-már muszáj volt egy újabb gyönyörű, pátoszos, hazafias eposszal előrukkolni. A végeredmény pedig nagyszerű, ez nem is lehet vitás. Mao állandó megtestesítője, Tang Guoqiang tökéletesen hozza az idealizált vezetőt, akiről gyönyörű anekdotákat nézhetünk végig a két és fél óra alatt. Osztogat kérem csajozási tanácsokat, összehaverkodik a fiatalokkal, odafigyel a kislányára, folyton csupa mosoly és jókedv, csodásan beszél angolul és természetesen kellő tisztelettel bánik a politikai versenytársaival. Vele ellentétben Chiang Kai-Shek végig egy sötét irodában üldögél, amikor pedig nem, akkor az ömlő esőben álldogáll egy esernyő alatt, ráadásul ő is és a környezete is végig melankolikus szomorúságban tölti napjait. Ők is tudják, hogy egy ilyen csodálatos vezető ellen semmi esélyük, hiába is próbálkoznak. De ez még nem minden! Fantasztikus csaták színesítik a látottakat, pórul jár egy brit csatahajó, megtörténik az átkelés a Jangcén, közben pedig gyönyörűen lengenek a vörös zászlók. A végjáték pedig parádés, Mao beszédét gyönyörű archív(nak látszó) felvételekkel és lenyűgöző katonai felvonulással festik alá (zseniálisak az áthallások az egyes jelenetekben). Vagyis, Huang Jianxin és Ning Haiqiang filmje tökéletesen megfelel a megrendelő elvárásainak, mi pedig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a Pártnak tetsző dolgokat megkérdőjelezzük, avagy propagandafilmként egyértelműen hibátlan és 10/10-es, minden más szempontból értékelhetetlen.
Utolsó kommentek