Oda Nobunaga halála után az Oba-klán utódlási kérdését a festői Kiyosu-ban, egy konferencia keretei között kívánják a felek eldönteni. Mivel több érdek is ütközik, ráadásul a felek között sem feltétlenül van baráti kapcsolat, így betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan is zajlik a háttérben a lobbizás, milyenek az intrikák, illetőleg hogy hogyan változnak az egyes szereplők a szemünkben.

Mitani Kouki egy érdekes jelenség a kortárs japán filmrendezők között. Alapvetően a vígjáték műfajában utazik, de a forgatókönyveit hihetetlen profizmussal építi fel, így a művei jóval többek az általában csak a puszta szórakoztatásra épülő daraboknál. Így van ez ezúttal is, a poénjai egyáltalán nem harsányak, inkább csak egy-egy laza félmosolyt váltanak ki a nézőből, viszont a karaktereit olyan precízen ábrázolja, hogy a legtöbb filmben megszokott papírmasé figurák helyett nagyszerűségükben is esendő, igazi embereket láthatunk. Senki sem jó, vagy rossz, nemes, vagy gonosz, hanem a maga érdekei, vagy logikája szerint cselekszik, így a történet nagyon emberközelivé válik, ami szinte végig leköti a nézőt, bár a majdnem 140 perc azért kicsit hosszabb a kelleténél. Ügyes húzás az is, hogy rengeteg ismert arc tűnik fel, többségük csak néhány pillanatra, illetve mellékszereplőként, de ezekben a rövid jelenetekben is emlékezeteset tudnak nyújtani. Mitani filmje tehát hozza mindazt, amit tőle korábban már megszokhattunk, bár aki a poszter alapján igazi vérbeli jidaigekit vár, annak lehet, hogy csalódást fog okozni, ugyanis hiába van mindenkinek kard a keze ügyében, ez a történet nem a fegyverekről szól.