Kurtizánnak lenni még egy paradicsomi szigeten sem könnyű, pedig ez az a hely, ahol a kalózok számítanak a legtisztességesebb alakoknak, az európai hódítgatni próbálókat eltakarítják és ahol még a túszul ejtett kereskedő is szerelembe esik. Csak az a fránya lepra ne lenne...

Nagyon hangulatos kis moziként indul a történet, gyönyörű képi és zenei világgal, Simon Yam és Sandra Ng feltűnése az elején pedig egyszerre hat nyugtatóan (ez nem lehet rossz innentől) és izgalmasan (ahol ők megjelennek, ott biztos lesz valami nagy durranás). Aztán szépen lassan kiderül, hogy ők is csak eszközök egy tipikus királydráma bemutatásához, leszámítva persze azt, hogy királyról szó sincs, ám a műfajra jellemző elképesztően lassú tempó és a szereplők nehéz sorsának hosszas érzékeltetése végig megvan. Ennek megfelelően egy afféle Shakespeare jelleget kap az egész, de olyan szájbarágósan van előadva, hogy "ne játssz a szerelemmel, mert mindenki sérülni fog", hogy nem igazán tudott lekötni. Ez persze elsősorban a rendező hibája, a sztori nem rossz (bár semmi extra nincs benne), a színészek jók (Simon és Sandra párosa főleg, de a két ikerlányt játszó csajok is jók voltak), az aláfestő dalok hihetetlenül hangulatosak, ellenpont viszont, hogy a csatajelenetek össze-vissza vannak vágva és nem látni belőlük semmit. Szóval, tajvani wuxia-ként nem rossz, de kár, hogy ennyire unalmasra lett elnyújtva.