Hoshi Izumi átlagos iskoláslány, leszámítva, hogy mindig alszik az órákon és fura küllemű embereivel egy kávézót üzemeltet. Mivel a Medaka-gumi egyetlen örököse, így elég hamar bekerül a várost éppen bekebelezni kívánó yakuza csoportosulással szembeni adok-kapokba.
Az Akagawa Jiro regényéből készült eredeti változatot annak minden esetlenségével együtt is szerettem, elsősorban azért, mert volt egy utánozhatatlan 80-as évek hangulata (1981-ben készült). Fene tudja miért, de ezt a sztorit is elérte a remake hullám, a Kadokawa stúdió fennállásának 40. évét ünnepelték vele, valószínűleg azért, mert az eredeti változat a legnagyobb sikereik egyike volt. Ennek megfelelően már az első percben elhangzik a legendás, szállóigévé vált "kaikan" kifejezés és hősnőnk is rámarkol a gépfegyverre. A problémát azonban az okozza, ami az eredetit is már csikorgóvá tette, azaz nagyon nehéz az iskoláslányt komolyan vehető yakuzaként ábrázolni, még azzal együtt is, hogy Hashimoto Kanna görcsösen igyekszik egyszerre cuki és kőkemény lenni (utóbbi elsősorban a szóhasználatán érhető tetten és főleg csak eleinte). A nagy yakuzásdit tönkreteszi a sok-sok lassítás, pedig lenne kraft a leszámolós jelenetekben, persze akkor nem lehetne igazán cukira és relatíve családbaráttá tenni a sztorit (idehaza minden ilyen törekvés ellenére is 18+-osként menne a sok vér miatt). Az egészből pedig igazán a lényeg hiányzik, azaz ha már a cím az iskoláslány fétist és a "girls with guns" akciózsánert takarja, akkor valami tökösebb, zúzósabb, akciódúsabb mozit várna a néző. Így azonban túl sokat akar markolni a film és végül semmi sem jön össze belőle, hiába aranyos a főszereplő és hiába jönnek elő váratlan helyeken a tinédzserfilmek jellemző fordulatai. Majd talán a következő Kadokawa mozi ütősebb lesz...
Trailer
shudaika
Utolsó kommentek