Kimura Akinori egy igazi különc, aki az almatermesztésből élő faluban minden mással akar foglalkozni, csak az almával nem. Aztán úgy alakul, hogy mégis belefog, de természetesen nem úgy akarja csinálni, mint a többiek.

Nakamura Yoshihiro filmjeit általában nagyon szoktam szeretni, de egy ideje már bebizonyosodott, hogy azok a munkái igazán jók, amikben nem lineárisan építi fel a történetet, ellenben a lineárisan haladó sztorijai (lásd Minasan, Sayonara!) nem kötik le annyira az embert. Sajnos ez a helyzet a Kiseki no ringoval is, ami hiába indul varázslatosan (az első 20-30 perc pillanatok alatt lefut), utána hosszas szenvedés következik, ugyanolyan jelenetek különféle variációit látjuk és minden fordulatot előre lehet tudni. Kár érte, mert egyébként a hangulata nem rossz, ráadásul nagyon átérezhetően mutatja be az olyannyira jellemzően japán körülményeket, amibe főhőseink a nagy kísérletezés során belekeverednek. Vagyis, amit látunk, az egyáltalán nem rossz, csak (főleg a közepe táján) meglehetősen unalmas. Kár érte, de Nakamura munkásságát nem az ilyen filmek alapján kell elsősorban megítélni.