Ázsiai filmek röviden

1860-ban a britek kifosztották és felgyújtották a Régi Nyári Palotát, ahonnan (sok más egyéb mellett) 12 bronz szobrot is magukkal vittek. 150 évvel később Jackie Chan-re vár a feladat, hogy újra összeszedje őket.
Mit is lehetne mondani egy új Jackie Chan filmről 2013-ban? Tudja, mit vár tőle a néző, így 100%-ban azt is nyújtja. Ugyanez visszafelé is igaz, mindenki tudja, mire számítson egy Jackie Chan filmtől és 100%-ban azt is kapja. Vagyis, kétségbeesett erőlködést, hogy mindenben túlszárnyaljon a korábbi filmjein (a fél világot bejárták, hogy egzotikus helyszíneken forgathassanak), ártatlan, jópofa gegeket (amik pont emiatt nem ütősek igazán), "szeressük egymást, gyerekek" jellegű tanulságokat, kikacsintásokat híres hollywoodi filmekre (Wong Jing se csinálhatta volna jobban), celeb cameo-kat (pl. Daniel Wu, Chen Bo-lin, Shu Qi is kap 1-2 pillanatot) és persze az elmaradhatatlan, véleményem szerint már túlkoreografált bunyókat, amiknél a lényeg, hogy minél lehetetlenebb helyeken folytatódjanak le. A recept mintegy 30 éves, tulajdonképpen azóta is jól működik, leszámítva, hogy a főhős azért nem lesz fiatalabb. De nem ez a baj vele, hanem az, hogy se utálni nem tudom (mert végülis nem rossz), se szeretni (mert hát annyira nem jó), azaz így 2013-ban a Jackie Chan style már kicsit jellegtelen. Ettől függetlenül sokkal jobb, mint bármi, amit az USA-ban forgatott, már akár ezért így önmagában érdemes megnézni.