Egy Kishu szamurájt, aki egy hajtogatott darukkal díszített gyaloghintón menekül, szó szerint kivégeznek a fesztivál tűzijátéka alatt. Természetesen egyből ott terem Oshichi és nyomozni kezd, ám ahogy az már csak lenni szokott, a szálak igen messzire, egy óriási összeesküvésig vezetnek.
A negyedik részre annak idején több, mint fél évet kellett várni és ennek az epizódnak van a leghíresebb rendezője is Kudo Eiichi személyében. Róla annyit érdemes tudni, hogy a komolyabb és drámaibb hangvételű filmek terén alkotott inkább maradandót, például a Toei "csoportos ellenállás" jellegű történeteiben. Ez itt is meglátszik, ugyanis 1-2 elkapott pillanatot leszámítva a korábbi részekben megszokott veszekedések és civakodások, vagy éppen az elfojtott szerelmi búslakodásoknak semmi nyoma, végképp eltűntek a jópofa mellékszereplők, a fókusz egyértelműen a nagy összeesküvés és a politikai keverés bemutatásán van, amiben Oshichi is csak egy figura a sok közül. Sztori, bonyolultság, grandiózusság és sötét hangvétel terén egyértelműen ez a legjobb a 4 rész közül, viszont az eredeti koncepcióból ekkorra már nem sok maradt. Azért az elején van egy látványos fesztivál jelenet, Oshichi táncol is egy jót, de javarészt ő is inkább aprítja a népet, kémkedik és rohan valahová. Szóval a film jó és pörög, de már nem az, aminek a sorozat az elején indult...
Utolsó kommentek