Valamikor az Edo-korban járunk, amikor is az Abe-klán hercegnője mellékállásban és álruhában még egy szépségversenyen is előkelő helyezést ér el, ám a tömegben történt gyilkosság okán már nyomozóként tevékenykedik.
Azok a boldog ötvenes évek, az éledező sztárkultusszal és a rengeteg újítással, amikkel többek között a jidaigeki műfajt is próbálták színesíteni. A rengeteg "népi hős" széria között szépen megfért a gyerekszínészből énekes sztárrá vált Misora Hibari főszereplésével forgatott chanbara-musical is, amiből (ha minden igaz) 4 rész készült összesen, ez az első. Jellegzetesen színpadias, harsányan vígjátékra hangolt kis sztori ez, amiben sem a gyilkosságok, sem a nagy kardozós csetepaték nem tűnnek túl drámainak, a hangsúly ugyanis egyértelműen Misora Hibari nem éppen yamato nadeshikóhoz méltó figuráján és viselkedésén van, ahogy oly sok más filmjében is. De hát ki ne imádná a nyomozóként kicsit fiús, a harcosoknak és a nagyuraknak is kőkeményen beszólogató, egyébként pedig elbűvölő lányt, ahogy kinyomozza a legtrükkösebb bűntényeket is? Hibari tehát nagyszerű, igazi musicalhez méltóan énekel is pár dalt, sőt, vérbeli 50-es évek mozihoz méltóan még egy kvázi varietéjelenet is került bele, amikor részegen kocsmázik a roninnal. Szóval ez egy igazi feelgood jidaigeki musical (de szép magyar szóösszetétel), nem lehet nem szeretni!
Utolsó kommentek