Egy lepukkadt házsor lepukkadt lakói egy öngyilkosság után partiba áteső virrasztást tartanak az elhunyt emlékére, aztán valahogy mindegyikük tévútra terelődik.
Ha már mind a Hanagatami, mind a Labyrinth of Cinema megemlékezik erről a filmről, a háború előtti japán film egyik leghíresebb és legemlékezetesebb darabjáról, épp ideje volt sort keríteni rá. Nem bántam meg, sőt! Yamanaka Sadao munkája gyönyörű, életszerű és mindenféle magyarázatok nélkül azonnal érthetővé teszi a karakterek mozgatórugóit, gyengeségeit és esendőségét. Mindezt pedig fantasztikus jelenetekkel ábrázolja, kezdve a nagy halotti partival, ami végig móka és kacagás, egészen a már-már zárójelenetként funkcionáló hidas jelenetig. Abszolút érthető, ahogy Obayashi Nobuhiko beillesztette a háborúellenes kiállásába a filmet és még inkább a rendezőt, Yamanaka Sadaót, aki ezen filmje miatt vesztette el a háborúba küldés alóli mentességét (hogy kell ezt szépen írni magyarul?), majd halt meg egy évvel később Mandzsúriában, mindössze 28 évesen. Pedig mennyi mesterművet rendezhetett volna még...Az életműve persze így is lenyűgöző, hiszen 24 filmet rendezett, ezekből pedig jónéhány fenn is maradt. Szóval ez egy igazi alapmű, nagyon megéri megnézni!
Utolsó kommentek