Tora-san egy buszmegállóban összehaverkodik egy öregasszonnyal, aki vendégül látja. Másnap jön a doki az öregasszonyhoz és visszaviszik a kórházba. Aztán előbb-utóbb a doki, az unokahúga, meg még páran a Torayában kötnek ki.
Tulajdonképpen ez a rész szépen folytatja az előző epizódban megkezdett a kissé melankolikusabb hangvételt, ám mégis vidámabbnak érződik. Az elején a kísértetesdi marha jó, a Waseda egyetemi hülyülés marha jó, ahogy a tanka versikék is nagyon hangulatosak. A sztori maga csak so-so, de olyan jól van felépítve, hogy az ember észre se veszi, milyen hamar eltelik a játékidő. Tora-san hülyeségei megint szépen, kihangsúlyozva jönnek elő, pedig most is minden adott lenne, hogy ne kelljen következő részt leforgatni. Ami külön poén, hogy végre (igaz, már néhány rész óta) Mitsuo egyre erőteljesebb szerepet kap, most is van pár vívódása beemelve a sztoriba, amiken még maga Tora-san is eltűnődik. Szóval, tetszett ez a rész is!
Utolsó kommentek