Tora-san a Nagasaki környékén levő szigetvilágban barangolva segít egy keresztény öregasszonyon, akinek aztán a temetésén a gyönyörű unokájával is összefut. Tokióban újra találkoznak, ráadásul egy kissé kattant jogásznak tanuló fickó, meg a tanára is színesíti a látottakat.
Itt már olyannyira benne járunk a buborékgazdaságtól túlfűtött 80-as évek közepén, hogy már-már szinte várja az ember, hogy mikor esik be valaki a korabeli stílusos idolfilmek szereplői közül. Helyettük/közülük a szépséges Higuchi Kanakót kapjuk, aki korábban olyan, merészebb darabokban fordult elő, mint az Edo Porn, vagy a Manji. Yamada mester ügyesen vezeti a nézőt végig, jópofa helyszínek és ötletek követik egymást szép sorban a már-már hihetetlenül szép és stílusos keresztény templomtól és szertartástól kezdve egészen a fent északon található sípályáig, ami már egy az egyben előrevetíti a Take Me Out to the Snowland hangulatát. A szokásos mellékzöngéket most is szerettem (az álomjelenet a nem sokkal korábban bemutatott Ballad of Narayamát parodizálja ki, a feliratok alatt tömegverekedés helyett egyéb vicces dolgok vannak, továbbá újfent feltűnik időnként új humorforrásként Tako lánya is). Szóval Yamada mester még a 35. részben is fenn tudta tartani a színvonalat, amit szokás szerint a gyönyörű színhelyek is segítenek.
Utolsó kommentek