Tora-san ellátogat Hiroshi apjának sírjához, akivel anno a 8. és s 22. részben nagyon jól kijött. A látogatás annyira jól sikerül, hogy a közelben lakó papnál köt ki egy kis ivászatra, majd ott is marad egy darabig, nem kis részben köszönhetően a pap lányának, Tomokónak.
Yamada mester egyszer már, a 18. részben egy apró humorforrás erejéig foglalkozott azzal, hogy bemutassa, hogyan reagál Tora-san a vallásosságra, ám ezúttal az egész film legjobb pillanatai ehhez köthetőek. Tora-san beáll álpapnak és levezényli a legvidámabb temetést, amit valaha megrendeztek, életet lehel a részeges és életunt papba, a lányáról nem is beszélve. Van még egy fotós mellékszál (ennél azt hittem, Mitsuót is bevonják egy kicsit, de kihagyták a ziccert), hősünk pedig amikor végre komolyra fordulhatnának a dolgok, szokás szerint nagyon hülye. A szokásos mellékzöngék most is jópofák (az álomjelenetben Tora még saját magával is találkozik, a feliratok alatti bunyó viszont nem Shibamatában zajlik), összességében a film is jó, főleg a papos részei, a 80-as évek fejlődése is látszik ezúttal egy igazi, hipermodern personal computer képében, de azért volt már ennél jobb epizód is.
Utolsó kommentek