Tora-san ezúttal nem egy híres festővel, hanem egy híres keramikussal haverkodik össze, akinél ráadásul jól össze is kavarja a szálakat Kiotóban. Ott ismeri meg az aktuális madonnát is, aki természetesen előbb-utóbb a Torayában köt ki.
Kicsit furcsa epizódja ez a sorozatnak, igazából olyan, mintha a 17. és a 19. részből gyúrták volna össze. Már nem először fordul elő, hogy keresetlen, de szerethető stílusa miatt hamar össze tud haverkodni teljesen más világból érkező, akár nagyon gazdag emberekkel, akik bírják, hogy nem hajbókol előttük. Messze ez a legjobb része a mostani történetnek, hiába a madonnás szál lenne a lényeg. A mostani madonna túlzottan is szótlan és Tora is egyre kínosabban viselkedik a társaságában már az elejétől fogva, valahogy elmaradtak a jellegzetes, jókora röhögésekbe és vidámságokba torkolló hülyülések. Igaz, ez már a film legelején látszik, mert az elmaradhatatlan mellékzöngék kicsit másmilyenek, mint szoktak lenni. Az Edo-kori álomjelenet még csak-csak, bár a kezdetleges filmes trükkök kicsit levonnak az értékéből, a feliratok alatti békés tömegverekedés viszont totál kimaradt, nemes egyszerűséggel azért, mert nem Shibamatában játszódik. Szóval, vannak érdekességek most is, de ez is a közepes epizódok egyike.
Utolsó kommentek