Egy társkereső iroda megbízást kap, hogy egy dúsgazdag fiatal férfinak megfelelő párt találjon. A személyes találkozón, amit a férfi anyjával bonyolítanak le, viszont kiderül még egy-két dolog, de az iroda asszisztense mégis vállalja az egyszerűnek tűnő feladatot. Ezek pedig mindig óriási bonyodalmakat rejtenek...
Minden adott volt itt is ahhoz, hogy egy jó kis feelgood idolfilmet kapjunk. Kadokawa Haruki a produceri székben, Akagawa Jiro szállította a regényt, Watanabe Noriko pedig az idolságot, Watanabe Ken személyében pedig egy akkor még fiatal, megnyerő külsejű férfi főszereplőt is találtak. Mégis, hiába van meg a sztoriban a sok-sok mystery, valahogy nem az igazi. Leginkább abban láttam ennek az okát, hogy nincs meg benne az a feelgood hangulat, ami miatt a Kadokawa filmeket nagyon szeretjük, mind a sztori, mind a helyszín kissé nyomasztó. A feelgoodság tehát hiányzik (leszámítva a nyitó és a záró jelenetet), a fantasztikus 80s hangulat viszont megvan azért, a prüntyögős zenéktől kezdve a Fiat Ritmón keresztül (hogy került az oda Japánba?) a leporelló nyomtatóig van benne minden jó kis retró cucc. Aki szereti a kissé régimódi nyomozósdit (valahogy folyton olyan érzésem volt, hogy valami régi olasz filmben még gyerekkoromban láttam már valami hasonlót), meg az egy helyszínen játszódó kamaradarabokat, annak akár még tetszhet is egyébként, de a Kadokawa ennél sokkal jobb filmeket is forgatott.
Utolsó kommentek