Két lány, akik anno osztálytársak voltak, jó 10 év után találkozik újra és ha már így alakult, egy harmadik társukkal is találkozni akarnak, aki annak idején a suli legkörülrajongottabb fickója volt. Ám a találkozóig tartó út hosszú, közben pedig sok-sok emlék villan fel.
Végre egy hagyományos értelemben vett tinédzserfilm, avagy coming of age movie, bár mivel javarészt visszatekintés, így a főszereplői a mában már közelebb vannak a harminchoz, mint a húszhoz. Itt szerencsére nyoma sincs a shoujo mangákon alapuló csodák rózsaszín szirupos világának, ez egy eléggé realista mozi, amire akár még azt is rá lehet fogni, hogy a címéhez méltóan kicsit unalmas. Persze ez csak egy darabig érezhető, mikor már kezd összeállni a kép (több idősík között ugrál a történet eleinte eléggé összevisszának tűnő módon), akkor úgy hirtelen ráébred az ember, hogy hű, ez nagyon is összetetten átgondolt produkció. Ez pedig nem véletlen, a forrásul szolgáló regényt ugyanis az a Yamauchi Mariko írta, akinek a nevéhez többek között az Azumi Haruko is Missing is köthető. A szereplők között ott van az a Hashimoto Ai, akit még nem láttam rossz filmben szerepelni soha, a hangulatot pedig a rutinos és nagyszerű rendező, Hiroki Ryuuichi garantálja. A keserédes, nosztalgikus hangvétel csúcspontja pedig egyértelműen az iskolai úszómedencés felhőtlen játék, abban az egy jelenetben szó szerint minden benne van, amit ez a film és történet el akar mondani. Gyönyörű film, bár kicsit talán túlzottan is lassan csordogál és van benne néhány nem annyira izgalmas mellékszál, a hangulata azonban mindenért kárpótol.
Utolsó kommentek