1922-ben járunk, amikor néhány taoista szerzetesnek öltözött ópiumcsempész kap egy holttestet, hogy vigyék magukkal. Aztán úgy alakul, hogy a holttest elkallódik, majd egyre furcsább dolgok történnek.
Ez a korai horrorba oltott vígjáték már előrevetíti sok elemében a későbbi zseniális Mr. Vampire sorozatot, meg a többi ugráló vámpíros sztorit, ám még hiányzik belőle a zsenialitás. Az első 15-20 perc, amíg csak a kókler "taoisták" kalandjait látjuk, borzasztó gyenge, szinte kínszenvedés végigülni, aztán amikor elkezdenek vándorolni, onnan már egyre inkább magával ragadja a nézőt. Egyértelműen az a csúcsa, amikor már tudják, hogy valami megmagyarázhatatlan lénnyel kell felvenniük a harcot, de még nem tudják, hogy mi az és hogy hogyan is kellene vele küzdeni. Hogy gond-e, vagy sem az, hogy a horror para közben sokszor teljesen indokolatlan és blőd gegekkel oldják a feszültséget, azt embere válogatja. Van film, amiben nagyon szeretem, itt azonban valahogy kevéssé működött, bár voltak annyira elborult és gárgyult ötletek közben, hogy azért időnként még így is jókat lehetett vihorászni rajta. Amikor a mozikba került, akkor biztos, hogy jobban működött, mint ma, ettől függetlenül egyszer simán nézhető, már csak Kent Cheng és a lökött cimborái miatt is.
Utolsó kommentek