Egy pekingi operatársulatnál nem csak az okoz gondot, hogy a sztárjuk tele van sztárallűrökkel, hanem egyre több furcsa dolog is történik, eleinte a színfalak mögött, később már a színpadon is.
Fura egy film ez, mert alapvetően vígjátéknak szánták, viszont vígjátékként egyáltalán nem működik, talán 1-2 geget leszámítva. Ócska burleszkfilmbe illő ripacskodások, óvodás színvonalú bohóckodás jellemzi, valószínűleg nem csak mai szemmel nézve gyenge a humora. A többi viszont meglepően jó. Imádtam az elején (meg még 1-2 jelenetben) előkerülő pekingi opera pillanatokat, van benne kemény egy darab vérbeli kungfu csata is (Sammo produckióhoz mérten lett látványos, bár irreálisan fel van gyorsítva), illetve van benne egy csomó kísértetes horror, ami az olcsó trükkök ellenére is hatásos és látványos. A sokat jelenlevő kísértet tök béna, a fináléban szereplő viszont király, igazi gonosz, akivel el kell bánni valahogy. Összességében azonban nem ez fogja megszerettetni a hongkongi mozit senkivel sem, hiába a jó kis távol-keleti okkultizmus, na meg a vámpíros őrület előtti, de már itt is a jellegzetes figurát hozó Lam Ching-ying. Kultúrtörténeti érdekességként sokkal inkább élvezetes, mintsem filmként.
Utolsó kommentek