Ip Man elutazik San Franciscoba Bruce Lee meghívására és ha már ott van, akkor nem csak a fia iskolai ügyeit próbálja intézni, hanem a helyi Chinatown problémáival is foglalkozik.
Minden elmúlik egyszer, így elérkezett a lezárás pillanata ennél a sorozatnál is. Sokat változott a koncepció az első rész óta, a végére igyekeztek a látványos bunyók mellé már minél több mondanivalót is besuvasztani, annak ellenére is, hogy a sok-sok fanservice mellett mindez azért háttérbe szorul. Igen, van benne Bruce Lee, látjuk bunyózni is, igen, van benne az elmaradhatatlan "China needs heroes!" jelleg is és igen, van benne gweilo, akit jól el lehet agyabugyálni, de pont ez benne a lényeg. A 60-as évek megidézése nagyon tetszett, mind Hong Kong, mind San Francisco korabeli világa jól sikerült, bár szokás szerint túl tiszta és túl steril itt-ott. A bevándorlók problémái és a rasszizmus szemléltetése már-már szájbarágósan oda van tolva a néző elé és óhatatlanul elgondolkodtat, hogy most vajon milyen lehet ugyanez a helyzet (nemcsak) arrafelé. Ip Man (és Donnie Yen) öregszik, így kellettek mellé még mások is, hogy kitöltsék a 100 percet és nem is annyira meglepő módon Bruce Lee bunyói az elején talán emlékezetesebbek is, mint a nagy finálé. Szóval szép film ez, jó film ez, tökéletes lezárás, de azért nem a sorozat legerősebb darabja. Az még talán mindig az első...
Utolsó kommentek