A tajvani bérgyilkos aktuális megbízása Japánba szól, ahol az ott nagymenővé vált tajvani riválist kell elraknia láb alól. Ezek a küldetések meg csak akkor érdekesek, ha nem pont úgy sikerülnek, ahogy eltervezték.
A lényeg egyből ott látszik a poszteren, ez bizony egy Sabu film. A jó 20 évvel ezelőtt a jó kis agycsavaró sztorikkal feltűnt rendező most sem hazudtolta meg önmagát, ám az már nagyon látszik rajta, hogy sokat érett azóta. Az alapötlet egyszerű, akár klisésnek is nevezhetnénk, de nagyszerű. A szótlan, rejtőzködő tajvani nem tud eléggé elbújni a tipikusan lelkes, jót akaró japánok elől, így egyszerre mutatja be a számkivetettséget (nem csak a bérgyilkos karakterén keresztül), illetve a jellegzetesen japános mentalitást, ahogy emberünkből kvázi híresség válik. A mellékszálak kemények, itt-ott brutálisak és jó kis bérgyilkosos-yakuzás mozihoz méltóan van pár véres leszámolás is, amik közül a finálé a leglátványosabb, egyben a legkevésbé realisztikus (hiszen egyből az ugrik be, mint az 50 éves kungfu filmeknél, hogy miért egyesével ugrálnak elő a népek). Ez és a japán drámákra jellemző rettenetesen lassú tempó az, ami miatt nem ajánlható mindenkinek, a többi viszont egyértelműen beemeli 2017 legjobb japán mozijai közé, Chang Chen pedig egészen lenyűgöző alakítást nyújt. Még a korai Sabu filmek agycsavaró idősíkjai is megjelennek újra, immáron sokkal-sokkal kifinomultabban.
Utolsó kommentek