Az alternatív Japánban, ahol fennmaradt a sógunátus, de lepaktált a földönkívüliekkel, a Shinsengumit is belső viszályok tépázzák. Itt már ismételten csak a világ leghülyébb szamurája segíthet.
Az abszurdan elvetemült mangából adaptált első rész egyszerre volt lenyűgöző, szórakoztató és rettenetesen fárasztó, így egyértelműen izgalmasnak ígérkezett a folytatás. Aztán az első negyed óra gegjei már-már szánalmasan rosszak és humortalanok (Sato Jiro tud mást alakítani, mint amit folyton művel?), hogy azon gondolkodtam, hogy ezt inkább kilövöm. Komolyan 2018-ban még lehet poénokat alapozni mindössze annyira, hogy férfiak vannak nőnek beöltözve? Aztán a Shinsengumin belüli ármánykodás már kezdett távolról normális filmre emlékeztetni, úgyhogy kapott egy esélyt. Ami továbbra is pozitívum, az az alternatív Japán látványa. A megmaradt Edo-kor, a hozzáillesztett kvázi steampunk világ, megtűzdelve a modern Japánból ismerős marhaságokkal (pl. az otakuk) ad egy fura hangulatot az egésznek, az otakukkal kapcsolatos gegek némelyike meg ráadásul tényleg szórakoztató volt. A hangsúly persze a némelyik szón van... Az abszurd humor nagyon nem jön át benne, sokszor tényleg olyan érzése van a nézőnek, hogy ami egy mangában, vagy animében tök jól működik, az élő szereplőkkel inkább szánalmas, mintsem humoros. Ha ezek helyett inkább a csatákra, meg egy kicsit kevéssé sekélyes drámára koncentráltak volna, akkor egész jó kis mozi kerekedett volna ki ebből a történetből, így azonban kihagyott helyzetnek éreztem és már az újdonság varázsa sincs meg benne. Szóval még akkor sem feltétlenül érdemes megnézni, ha egyébként nagyon tetszett az első rész.
Utolsó kommentek