Miután Kake Junoshin megöl egy szektatagnak mondott öregurat, belekeveredik a helyi nagyurak cselszövéseibe és a szekta is megelevenedik, sokkal erősebben, mint gondolták. A nagyurak pedig elmennek majomsót nézni.
A japán abszurd vígjátékok rutinos mesterei, Ishii Gakuryuu és Kudo Kankuro fogtak egy abszurd regényt és mozivászonra álmodták az utóbbi idők legabszurdabb (mondjuk azt, hogy) szamurájfilmjét. Persze aki hagyományos jidaigekire számít, az azonnal keressen mást ez helyett, ugyanis a japán abszurd humor jellegzetes darabjai nem feltétlenül arról híresek, hogy nagyon jók lennének, hanem inkább arról, hogy nagyon abszurdak és nagyon fárasztóak (lásd ugyanezen szerzőktől mondjuk a Mayonaka no Yaji-san Kita-san, vagy a Shounen Merikensack című csodát). Egyes elemeiben tényleg jó a film (ahogy a kvázi színházi jellegű jeleneteket mutatják be az elején, itt-ott a már-már animébe hajló CG hátterek, vagy éppen a Sex Pistolsra(!) tomboló bábok(!!!)), egy ideig az is jópofa, ahogy a nagynevű színészek ripacskodnak (főleg Sometani Shouta, de ide vehetjük Kunimura Junt és főleg Asano Tadanobut is), de az összkép inkább valahol a siralmas és a fárasztó között van. Kicsit olyan dadaista műnek lehetne felfogni, mindent konzekvensen tagad, ami ahhoz kellene, hogy egy koherens, értelmes valami jöjjön ki a történetből, én meg ennyire biztos, hogy nem vagyok művészlélek, hogy be tudjam fogadni, totál emészthetetlen. De így volt ez már 10 éve a Shounen Merikensackkal is...
Utolsó kommentek